Mese a kisközségről

Hol volt hol nem volt az Óperenciás tengeren is túl, ahol  szél lágyan simogatja a nádast, ahol egy nőszirom faj dacolva a környezeti változásokkal a jégkorszak óta fennmaradt, ahol az emberek szorgalmasan töltik hétköznapjaikat. Nos történetünk itt játszódik. A község élete nyugodtan zajlott, míg egyszer csak sötét fellegek rajzolódtak az égen. Ugyan is megjelent ÁNTSZ néni és megállapította, hogy az óvoda konyhájában több adagra főznek, mint azt az előírás engedné. Ezért a község vezetői elhatározták, megoldást keresnek erre a helyzetre. Úgy döntöttek, hogy az óvodai konyhát bővítik a megfelelő méretűre, igen ám, de jött ÁNTSZ néni és nem tartotta szerencsésnek ezt a döntést, tett is erre nézve javaslatot. Innentől kezdve kezdődtek a gondok. Konyha kell, de hova. Megjelent a színen építész bácsi és rögtön tett is tervet az asztalra, /amiért hat milliót fizet az önkormányzat/  mert az idő sürgetett. A nagy terv 100 millió forintba kerül a településnek. Közben az emberek továbbra is szorgoskodtak, mit sem sejtve mi zajlik a fejük felett, de sajnos az általuk választott képviselők se tudták pontosan mire is szavaznak, mert csak később derült ki, hogy ez a 100 milliós összegben a berendezések benne sincsenek, így további súlyos tízmilliókkal növelik az amúgy sem kicsi beruházást. Ezek után színre lépett a kivitelező /a pályázatra csak egy jelentkező volt?/ és annak rendje módja szerint elkezdte az építkezést. Jött azonban az új testület és rákérdezett, miért is egyezik ennek a konyhának a négyzetméter ára egy zöldövezeti budapesti lakás négyzetméter árával./ természetesen a budapesti az eladási ár/ Persze ez a mostoha testület tovább vizsgálódott és kiderült, hogy két terv is készült, és e két terv között nagy különbségek vannak, de a költségvetésük fillérre megegyezik. Menetközben az is kiderült, hogy a pályázatra nyert összeget akkor is megkaptuk volna, ha az összes költség hetven százaléka lett volna. Ez azt jelenti jóval kevesebb önrésszel is negyven millióhoz jutott volna a település. Természetesen az óvoda konyháját is át kell alakítani, ami szintén növeli a költségét a beruházásnak. Így a száz millió már óvatos becslések szerint is a kamatokkal együtt kb. száznegyven millió forintra rúg. Ez idő szerint az emberek még mindig nem tudtak semmiről, ők szorgoskodtak tovább. Az igazság kedvéért, a testület vizsgálódására reagált a tervező, kivitelező és a helyi elöljáró. Természetesen állításuk szerint mindent jól csináltak. A mese egyelőre itt tart, de had tegyen a mesélő néhány gondolatot. A futam idő ami a kölcsön törlesztésére vonatkozik tizenöt év, ebbe nincsenek benne a többi kiadás fizetnivalói. Ez a kis enyhén szólva malőr, hosszú évekre megpecsételi a mesében szereplő település jövőjét /tudni kell azt is, hogy a költségvetés amúgy is mínuszról indul/ A szél valószínű évek múlva is simogatni fogja a nádast, a nőszirom remélhetőleg túléli a település költségvetését., de mi lesz a gyermekekkel akik megöröklik ez adósság halmazt. A mese elgondolkodtató és tanulságos. A mesélő kéri gondolkodjanak rajta és ítélkezzenek, bár a szentírás szerint ne ítélkezz mások felett, de ezúttal tegyenek kivételt, és várják a mese folytatását.